Testvéri szeretet

Persze igazából birkóznak

De azért szeretik egymást :)

Cukorfalatkáim

Folyton tele kék-zöld foltokkal :)

Bulcsú, ráadásnak lufiállatok

 Az étkezőasztalnál (természetesen nem szó szerint, annyira nincs jó agyam, de a lényeget azért megjegyeztem):
- Apa! Utazzunk el a holdra! Légyszi utazzunk el a holdra!

- Jó lenne, de azért ezzel van egy-két gond. Tudod mi lehet az?

- Hát például, hogy ott nincs levegő. (Részemről teljes döbbenet)

- Hú, nagyon okos vagy, tényleg ez a legnagyobb gond. De te ezt honnan tudod?

- Hát te mondtad.

- Mikor?

- Nagyon régen, mikor még akkora voltam, mint most a Boti. És Apa, mi a másik gond?

- Megfelelő jármű.

- Miért? Építsünk rakétát. (következő döbbenet)

- Azzal talán tényleg fel lehetne menni.

- És építeni kell még majd egy kilövőállomást is. Meg a rakétára kellenek üzemanyagtartályok, meg hajtóművek. Ugye, Apa?

- Igen, most már kezd rémleni, hogy erről már tényleg beszéltünk valamikor régen.

- Mondjuk egy éve?

- Annál biztos, hogy régebben...


Előtte, az uszodában volt egy kislány és egy kisfiú, akik cukorbetegek. Volt is a combjukba beültetve egy tű, mely méri a vércukrot, és adagolja az inzulint. Ehhez volt csatlakoztatva a derekukra erősített készülék (a leírás nem igazán szakszerű, tudom). Én őszintén szólva először láttam ilyet életemben, épp csak tudtam, hogy létezik már ilyen is.
Erre Bulcsú csendben megkérdezi: "Anya, ők cukorbetegek?" Igen mondtam, de teljesen ledöbbentem, hogy ezt a négy éves fiam vajon honnan tudhatja? Aztán kapott tőlük szaloncukrot.
Otthon meséli Apának: "képzeld, kaptam egy kislánytól cukorbetegeknek való szaloncukrot"
Ezek szerint azt is tudja, hogy ők nem ehetnek ugyan úgy, mint mi. Kérdeztem tőle, honnan tudja ezeket.
"Anya nem emlékszel? A minimaxon volt a Caiollu-ban!" (Az egy mese egy kisfiúról, eddig elég egyszerűnek tartottam, de azt hiszem, lassan megváltoztathatnám a véleményem. Mondjuk azon még mindig le vagyok döbbenve, hogy a hónapokkal ezelőtt látott mesét így megértette, és ennyire el tudta helyezni a valóságban.)


Szombaton a két nagy elment Apával nagybevásárolni:

A legújabb szerzemények :)

tigris és rózsaszín párduc

Nagyon szeretem ezeket a lufiállatkákat, még épp időben le is fényképeztem, mert persze mostanra már csak egy agyonreparált kétlábú rózsaszín párducunk, és egy 3 darabban lévő tigrisünk van :(
Talán egyszer megtanulok ilyeneket hajtogatni....

Iváncsai Szóváltás

Ez a kis helyi havonta megjelenő mindentudónk címe. Van egy nagyon aranyos sorozatuk. Minden év elején az előző évben születettekről megjelenik egy kép névvel, dátummal, több hónapos bontásban, mert szerencsére születnek egy páran. Most Botond volt soron, hogy címlapsztár legyen :) Na jó, nem címlap, hanem hátlap, de majdnem ugyan az, nem? Ez a kép fog megjelenni róla, elvileg a következő hónapban:

Farsang megkésve

Pontosabban a farsang az még időben volt, csak eltüntettem azt a képet, melyet ide szántam. Viszont most a napokban megtaláltam. Gondoltam ha megkésve is, de írok pár sort Bulcsúról.

Nagyon büszke vagyok rá, mert teljesen magától gondolta azt, hogy Vitéz László szeretne lenni. Jó érzés volt, hogy még egy mai gyerekre is hatással lehet a mi mesénk, pedig el vannak árasztva mint a tenger "jobbnál jobb és szebbnél szebb" alkotásokkal. Nagyon örültem, hogy nem Spongyabob, csontváz, vagy valami hasonló akar lenni. A ruha megvarrásával nagymamámat bíztam meg. Szerintem nagyon jól sikerült:

Már fel is van adva a lecke jövő farsangra, és sajnos nem hiszem, hogy drága fiam elfelejtené, hogy mit rendelt: egy dínójelmezt. Erősen töröm a fejem, hogyan lehetne szépen és igényesen megvalósítani. Még szerencse, hogy van rá egy egész évem. Ha valakinek van jó ötlete, örömmel fogadnám.

Nagymamámra amúgy nagyon büszke vagyok, Így 80-on felül még mindig nagyon jól tartja magát, sőt mi több, halad a korral, kipróbál új ételeket, különlegeseket is, nagyon szépeket varr, ismeri a mai divatot, sőt általában még a Forma1 eredményeket is naprakészen tudja, és még sorolhatnám.

80. szülinapja, tavaly

Ja, és fantasztikus a kertjük :)

Suli kontra fonalak

Túléltem az első idei sulis hetemet, sőt már ki is pihentem. Pont akkortájt volt Barkáék akciója, íme az eredmény:

 

Lesz belőle 3 kendő, ebből 2 moher,  egy nyakmelegítő és egy nyári felső. Legalábbis ez a terv. Nem vagyok túl termékeny mostanában (na jó, igazából soha nem is voltam az), úgyhogy a terv az, hogy a felsőt még nyáron felvehessem, a többi készüljön el télre. Majd meglátjuk, mi lesz belőle, pláne, hogy fut még néhány párhuzamos projekt (mint mindig).

A suli jó. (Próbálom magammal elhitetni)

Az igazság az, hogy kissé mélyponton érzem magam tanulás terén. Az ember azt gondolta, meg azt is hallotta minden felől, hogy az első három félév a nehéz, utána már semmi nem állhat a diploma és közém. Hát ezt most erősen megcáfolva érzem. Van még bőven mit dolgozni rajta. Többet igyekszem nem beleesni ebbe a hibába - amiből most éppen próbálok kimászni -, hogy azt gondoljam a többi már gyerekjáték. Ez erősen messze áll ugyanis a valóságtól.

Amúgy a tanáraimmal teljesen elégedett vagyok, legtöbben nagyon szimpatikusak, és - bár nem ismerem őket - kellően okosnak és felkészültnek tűnnek. Azt meg igazán nem róhatom fel nekik, hogy szigorúak. Végül is nem mosolyért osztogatnak diplomát....

Amúgy tényleg jó, élvezem, igazából kikapcsolódás, mert teljesen mást csinálok, mint amit egyébként szoktam. És rettenetesen szégyellem magam, hogy a szemem időnként lecsukódik, meg a fejem megbillen, de nagyon igyekszem odafigyelni, mert egyébként jó órák vannak. Ennek kiküszöbölésére általában egy 2 l-es fekete, koffein tartalmú itóka van az asztalomon (amit semmiképpen sem szeretnék reklámozni), abból is az édesítőszeres verzió (ugyebár a kilók miatt), ami azért lássuk be, nem túl jól mutat az egészségügyi karon. Dietetika előadáson meg is kaptam a magamét, persze teljesen jogosan.

"kettősség"

Holnaptól ismét suli. Kemény egy hét, reggeltől estig. Ez alatt se zene, se kézimunka, se semmi egyéb, csak a tanulás. Kettős érzelmeim vannak most a dologgal kapcsolatban. Tavaly úgy döntöttem nem halasztok, valahogy csak megoldjuk azt a 3 hetet, amíg iskolában vagyok. Akkor eszembe sem jutott, hogy a következő félév sokkal zűrösebb lehet. Pedig az. Egyrészt nagyon várom már, nagyon szívesen megyek, így 30 éves fejjel úgy érzem végre benőtt a fejem lágya, és képes vagyok bármit megtanulni. Magyarázhatták volna ezt gimis koromban, úgysem sikerült volna nekik. A csoporttársaimat is nagyon kedvelem, nagyon jó kis társaság verődött itt össze, teljesen különböző emberekből. Ezt is nagyon élvezem. Nagyon sajnálom viszont szegény Botondot, úgy érzem még nagyon kicsi ahhoz, hogy egész napra itt hagyjam. Ráadásul holnap este 8-ig bent kell lennem, persze tudom, hogy egy nap alatt nem fog éhen veszni szegény, de nem biztos, hogy ki lesz békülve a sok főzelékkel, meg gyümölccsel, meg tejpéppel, mert eddig maximum kétszer evett ilyeneket közvetlenül egymás után.

Szóval némi lelkiismeret furdalással vágok neki a dolognak. Főleg, ha belegondolok, hogy ez a félév nem 3 hét, hanem igazából 5, mert van plusz két hét gyakorlat, ami gondolom szintén egész napos elfoglaltság lesz. Azért erősen bizakodom, hogy nem kávét kell majd főznöm két héten keresztül, és nem érzem majd feleslegesnek az ott töltött időt. Pedig nagyon szeretem ám a jó kávé illatát, de azt otthon is szaglászhatom :)
Reményeim szerint holnap a lehető leggyorsabban hazaérek majd, és Botiban sem fog mély nyomokat hagyni a dolog. És a további négy nap sem..... + 4 hét...... + vizsgaidőszak
Megint húzós évnek nézünk elébe.
De az előzőt is megoldottuk, majdcsak menni fog ez is.

Tavalyi alkotásaim

Bár már február van, gondoltam megmutatom legszebb tavalyi alkotásaimat. Nincs túl sok sajnos, beleférnek bőven egy bejegyzésbe.

Az indexes kézimunkafórum év eleji kiállítására készítettem ezeket a hajócsipke fülbevalókat. Azóta is nagyon büszke vagyok rájuk, büszkén viselem is őket. Sajnos a képek nem a legtökéletesebb minőségűek, de nem sikerült jobbat csinálnom, mert csillognak egy kicsit. Viszkóz horgolóból készültek.

 

Nagy fába vágtam nyáron a fejszémet, újra kísérletet tettem a kötés megtanulására. Ebben a Barka kötősuli volt nagy segítségemre. Mivel úgy gondoltam, hogy eddigi próbálkozásaim az egyszerű minták unalmassága miatt fulladtak kudarcba, elhatároztam, csipkekendőt kötök. A dolgot tovább nehezítette, hogy balkezes vagyok. Nem volt egyszerű, de azért szép lassan csak megbirkóztam a feladattal. Barka Cinegéből készült, 4-es tűvel. Minta a Ravelryről.

Nagyon kedves barátnőm őszi esküvőjére horgoltam ezt a kis tatyót, ajándékzacsinak, de azzal a nem egészen mellékes céllal, hogy utána is használható legyen. Az alapot Barkáéknál a horgolósuliban láttam. Maxi horgoló 3 szálából, 2,75-ös tűvel készült, ami persze nagyon kicsi hozzá, de remek lett a tartása. A füle zsinórhorgolás.

eleje

hátulja

Magos mini vekni

Pár napja sütöttem ezeket a mini vekniket. Egy régi jól bevált kenyérreceptem alapján csináltam, melyet már nagyon sokszor, mindig nagy sikerrel sütöttem meg. Most csak új formát kapott.

Ez az eredeti, mi szimplán csak napraforgókenyérnek hívjuk.

Titi, Ő a férjem elhatározta, hogy megalkotja a környék legjobb szendvicsét, nagy kedvencünk, Adam Richman után szabadon. Mondtam neki, hogy rendben, de a zsemlét én sütöm hozzá. Szerencsére nagyon örült neki.
Nincs azonban könnyű dolgom. Abban már megegyeztünk, hogy ne klasszikus buci zsömle legyen, mint általában a hamburgereké, hanem valami tartalmasabb tésztájú, és hosszúkás formájú. A gond viszont az, hogy kedves uram nem nagyon szereti a sűrű kenyereket, a rozskenyereket vagy korpás kenyereket meg pláne nem. Szóval ki kellett találnom valami megoldást arra, hogy legyen tartalmas, szép, de ne túl sűrű állagú. Szerintem egész jól sikerült. Ez volt az első kísérlet, bár tölteléket most még nem kapott. Próbálkozom majd még tovább, mert nem biztos, hogy ez lesz a nyertes befutó, szerintem egy kicsit túl ízes, elnyomja a tölteléket. Ki kell próbálni, majd meglátjuk. És ha kap majd valami ínycsiklandozó belsőt is, akkor egy kicsit laposabbra próbálom majd formálni, hogy normál méretű szájjal is esély legyen az elpusztítására.
Az eredeti recept ebben a könyvben van.

Én pedig így csinálom:

A sütőben megkelt tészta

Hozzávalók:
20 dkg napraforgómag
6 dkg szezámmag
30 dkg búzaliszt
50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
3 tasak szárazélesztő
1 teáskanál méz
4 tojássárgája
2 dl tejföl
6 evőkanál napraforgóolaj
1 evőkanál só
3 dl víz
1 tojás
liszt a dagasztáshoz és a tepsihez

A napraforgómagból két evőkanálnyit félreteszünk, a többit a szezámmaggal száraz serpenyőben világosbarnára pirítjuk. Ha kihűlt, összekeverjük a kétféle liszttel, a sóval és az élesztővel.
Ezt kell összedolgozni a tojássárgájával, a tejföllel, az olajjal és a mézzel, majd  kb. 3 dl vízzel. Rugalmas tésztát gyúrunk, majd meleg helyen egy órát pihentetjük Én a sütőbe szoktam tenni 50 fokra.
Ha megkelt, újra átgyúrjuk és megformázzuk. Én most 8 db kis veknit formáztam belőle. Lisztezett tepsire tesszük. Megkenjük a felvert tojással, megszórjuk a maradék napraforgómaggal. További 30 percig pihentetjük letakarva. 180-200 C°-os sütőben 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha nagyobb kenyeret formázunk, akkor természetesen tovább kell egy kicsit sütni.

Egy db kb. 200g

A könyv rendes élesztővel csinálja, 8,5 dkg-mal, de sajnos nálunk itt a faluban gyakran előfordul, hogy nem kapok élesztőt. Azért készítem így. Ha rendes élesztővel dolgozunk, akkor azt fel kell futtatni a mézes vízben.