2013. január 31., csütörtök

Visszanézelődés (advent, karácsony)

Óvodai adventi vásár:
Kellős közepén a karácsonyi készülődésnek és a vizsgaidőszaknak, még egy feladattal kellett szembenéznem. Miután úgy gondolom, hogy az átlagnál jobbakat tudok sütni, meg talán kreatívabb is vagyok az átlagembernél, nehezen húztam volna ki magam az ovis készülődés alól. De pedig tényleg megpróbáltam. Legalábbis nagyon szerettem volna. Azonban mikor Bulcsú egyik óvónénije szinte már már könyörgő szemekkel  és hangon tette fel a kérdést, hogy esetleg én véletlenül nem tudok-e egy icipicit gipszelni, mert senki nem vállalja el, mert még ilyet senki nem csinált, de ők olyan jól kitalálták ........
Hát én nem tudtam nemet mondani néhány év fogtechnikus múlttal a hátam mögött. Ez van. Szóval egyik nehezebb vizsgámat megelőző két nap a konyha gipszelővé avanzsált, és csak egy kiöntőformám lévén egész idő alatt gyakorlatilag ezzel foglalatoskodtam. Ráadásul ez a modellgipsz sajnos nem olyan ütemben kötött, mint amilyenhez én szokva vagyok, meg nagyon puha is volt ahhoz képest, de azért csak készen lett vagy 50 db öntvény a munkadélutánra, ami alól ezek után már nyugodt szívvel húztam ki magam. Bármit megteszek, hogy ne kelljen rajzolgatnom vagy festegetnem.
Ezek után tudtam meg, hogy Borókáék csoportja, mivel ők a legkisebbek, ezért elvállalták, hogy az anyukák majd sütnek eladható sütiket. Az meg milyen dolog már, hogy az egyik gyerekemnek két napot dolgozok, a másiknak meg semennyit? Szóval persze, hogy nem bírtam magammal és a következő vizsgám előtti napot sütésre és csomagolásra áldoztam. Ez ugyan csak egy nap volt, de sokkal eredményesebb az előző kettőnél. Anyu kijött segíteni, hogy a gyerekek ne túrjanak fel mindent, szóval én tényleg végig a konyhában voltam, és komoly mennyiségű kekszet sütöttem. Volt sikere is, az első nap eladták az összeset és azóta is nyaggatnak a receptekért. Nem tagadom, büszke voltam magamra.



Karácsony:
Csak eljött valahogy, menetrend a már-már szokásosnak mondható volt, délután én elvittem a gyerekeket pásztorjátékra, jó messze (Nagytéténybe), hogy az angyalkáknak minél több idejük legyen, majd hazaérve már csak egy 5 percet kellett várni ahhoz, hogy megszólaljanak a hívogató harangocskák. Jól sikerült este volt azt hiszem, igazi családias, meghitt ünneplés, már amennyire meghitt lehet három kicsi gyerekkel. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak, a halvacsora után éjszakába nyúlóan játszottunk. Szokás szerint ismét mi felnőttek dőltünk ki hamarabb a sorból.




Másnap Dunakeszire mentünk a dédszülőkhöz, 26-án pedig Nagytétényben voltunk a nagyiéknál. 28-án mi láttuk vendégül a Mamáékat és a Tomiékat, szóval egészen megtelt a ház :) Jó volt, élveztük. Még egy majdnem használható csoportkép is született.

2013. január 30., szerda

Visszanézelődés (mindenféle)

Szóval tudom, hogy nagyon rég nem írtam. Nem szeretném a mentegetőzést túlzásba vinni, szóval csak annyit szólnék saját magamért, hogy az előző bejegyzés első bekezdését úgy ahogy van, nyugodtan idemásolhatnám. De most inkább lássuk a lényeget...

Mindketten mindenből levizsgáztunk, ráadásul szuper eredménnyel, nagyon büszke vagyok magunkra. Titi úgy belejött a tanulásba, hogy képes volt következő félévre 40 kreditet felvenni. Bár nincs kétségem afelől, hogy menni fog neki, azért biztos nem lesz könnyű. Nekem már most sem könnyű, mert bő hónapnyi pihenésre számítottam, ebből alig lett bő két hét, mert már a 0. héten kezdünk, ami nem megszokott nekünk, általában a 4-5. héten szoktunk először menni. Szóval még ki sem pihentem a vizsgaidőszakot, már nyakamon a következő szorgalmi időszak, már kedden megyek is. Ráadásul fejem felett lóg két hét szakmai gyakorlat, amit valahogy még ezen időszak alatt el kell valahogy intézni. Ja, és ráadásnak a gyerekek farsangja az első szorgalmi hetem péntekén lesz, ami azt jelenti, hogy még egy bő hétvégém van a jelmezek legyártására. Sajna mindkettőjüknek konkrét elképzelése van, de erről majd legközelebb. És most akkor jöjjön novembertől mostanáig egy csomó kép, amiket eddig részben azért nem tettem fel, mert nem túl jók, de jelenleg úgy érzem, hogy nekem nagyon nem megy ez a fotózás dolog, szóval ezek vannak és kész, jobb nem lesz sajnos.

Legózós:

Nagyon szeretnek ezekkel játszani, most már mondhatom, hogy nagyon sok legónk (dupló) van, mindhárom gyerkőcöt elég hosszú ideig képes lekötni, Bulcsú pedig már nagyon kreatív dolgokat tud építeni belőle. Ha véletlenül játszanak 15-20 percet nagyobb vita és verekedés nélkül, annak nagyon tudok örülni. Na ez egy ilyen pillanat volt. A másik ilyen játék, amivel önállóan egész jókat tudnak játszani, az a favonatos készlet. Ja és majdnem kihagytam a megszámlálhatatlan mennyiségű babát és plüssállatot.

Bulcsú szülinapja:



Még novemberben volt, de nem írtam róla azt hiszem, de ha írtam is egy mondatnyit, képet biztos nem tettem fel. A földgömbperselyét még korán reggel megkapta, elég nagy sikere volt, azóta is lelkesen gyűjtögeti az aprókat, és nem annyira aprókat is. Nem hagyhatok semmit szanaszét a lakásban, mert tuti megtalálja, és Titi azt mondta neki, ha pénzt talál, az az övé. És néha talál is, sajna az én pénztárcámból eléggé potyognak az aprók :). Sütni sajnos nagyon nem volt időm, de ennek is örültek mindannyian.

Boróka:



Feszít az új csizmájában (azóta már nem annyira új), és az új fülbevalóját mutogatja, amit a Mamáéktól kapott. Azóta már vissza lett cserélve a régire, mert még nagyon nagy volt neki sajnos. (A füli jól mutatja fényképésztehetségemet, mivel semmi nem látszik belőle, csak ezért írom, hogy igazából nagyon szép, jobb híján higgyétek el).
Egy kis délutáni "szieszta" (az idézőjel azért, mert nálunk ezek az időszakok is elég mozgalmasan képesek eltelni).

Boti és a porszívó:


Jó haverok, pláne, ha takarításról vagy játékról van szó. Képes majd fél óráig tologatni a porszívót, múltkor már majdnem elfogadhatóan kiporszívózta a saját szobájukat. Sajnos mostanában sokat folyt a nózija, az ezt megoldandó funkcióval még csak barátkozunk.

Bulcsú eddigi legjobb rajza:
Tudom, hogy nagyon sok ötéves ennél sokkal jobban rajzol, de Bulcsúnál az is nagy szó, hogy egyáltalán leült rajzolni, és túljutott a pont-pont-vesszőcskén. Ráadásul én se tudok sokkal jobbat. Nekem ez már nagyon tetszik.

(folyt. köv.)